Középpontjában a kiszebábkészítés, kiszehajtás, bábégetés állt.
Ez az úgynevezett jeles nap a valóságban kicsit később, a húsvét előtti virágvasárnapon van. Ezen a napon a pap megszentelte a barkaágakat, melyet felhasználtak rontás ellen. A lányok szalmabábot készítettek (ezt nevezték kiszének, kicének), felöltöztették, majd a falu határában elégették vagy a folyóba dobták. Úgy képzelték, hogy ezzel elűzik a telet, a betegséget. A kiszehajtás után a lányok feldíszített fűzfaágakkal végigjárták a házakat.
Haj ki kiszi, kiszőce
A másik határba!
Gyere be sódar
A mi kis kamránkba!
Kivisszük a betegséget,
Behozzuk az egészséget.
Haj, ki kiszi, haj!
A tanító nénik kiszebábkészítés, mondókatanulás és bábégetés mellett dal és tánctanulással, halacskázással kedveskedtek az érdeklődő óvodásoknak, majd szerény vendégség keretében kötetlen beszélgetéssel zárult a foglalkozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése