Micsoda boldogság! — Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézenfogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, — lopva!
Új rejtelmek várnak, — a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk…
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek, — minden este
elmesélem szépen, mi történt napközben…
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk…
Elárulom; szívünk egyik fele,
még sokáig óvó néninkkel lesz tele.
Bősze Éva:MICSODA BOLDOGSÁG!
1.a
1.b
1.c